Miután sikeresen teljesítettem első versenyemet a műfajban - a Spartan Super versenyt, amiről korábban olvashattatok már a blogon -, lelkesedésem idővel sem csillapult, ezért arra jutottam, nincs megállás, és már nevezek is a következő versenyre. Sőt, még a határok sem állítanak meg, ha a versenyről van szó! A fanatikusok már biztosan ki is találták, hogy a Szlovákiában megrendezésre kerülő Svit Winter Spartan Sprint futásra gondoltam!
A cél egyértelmű, a felkészülés menetét megterveztem, már csak a megvalósítás hiányzik. Ez a verseny január 23.-án, közeli szomszédjainknál, Szlovákiában kerül megrendezésre. Bár rövidebb távról van szó, mint a korábbi, Spartan Super versenyen, de a hideg időjárás (körülbelül -5, -10. fok várható a becslések szerint) és a vastag hóréteg borította pálya a futást, kúszást, mászást jóval nehezebbé teszi majd.
Ha emlékeztek még, az első versenyembe is „teljes gőzzel”, mondhatni gondolkodás nélkül beleugrottam. Most sem szeretném meghazudtolni magamat, az eplényi 939. helyezésemmel szemben a cél most az első 100-ba kerülés lesz. A korábbi tapasztalataimra építkezvén, a pontos versenyleírásért, illetve friss hírekért, praktikus tippekért a Spartan Race Hungary Facebook oldalát sűrűn fogom látogatni ()itt megtaláljátok. Videókat, korábbi beszámolókat természetesen ebben az esetben sem kell sokáig keresni, számos blogon, közösségi média csoportban, és a youtube-on is hamar rátalálni. Ezek megtekintését egyébként mindenkinek ajánlom, aki az indulás gondolatával kacérkodik. Ami biztos, hogy a nagy hidegre és a nehezített futási körülményekre való felkészülésnek fókusz pontba kell kerülnie az edzéstervemben. Az eplényi tó legutóbb igencsak kellemetlen kihívás elé állított, sokat kivett az erőmből, ezért most mindenképpen szeretnék ezekre a körülményekre jobban felkészülni.
A felkészülés ennek fejében a következőképpen fog zajlani. A futópadon való futás továbbra is alapelem marad. A korábbi távolságot (15 km) növelnem nem szükséges, mivel a szlovákiai verseny rövidebb, 5-7 kilométeres lesz „csupán”. A hegymenetet viszont az eddigieknél is komolyabban kell vennem a talaj és a természeti körülmények okán. A jól bevált gyakorló terepemen, a Gellért hegyen, a cél most már 2-3 felfutás egymás után, megállás nélkül. Emellett a III. kerület változatos „vidékein” is több alkalommal meg fogok fordulni.
Vallom, hogy ha a felkészülés minősége és nehézsége, túlmutat azon, ami terhelésben a versenyen várható, akkor az eredménye garantált. Ez azért is fontos számomra, mert miközben az ember vért izzad, hogy legyőzze az akadályokat, elveszti a figyelmét a természet szépségeiről. Én pedig nem szeretném.
Aki kedvet kapott a versenyhez, azzal szívesen találkozom, tartsunk össze! Mindig tartsátok szem előtt, hogy a felkészülés legyen kemény, legyen a szenvedés helye, a verseny pedig a jutalom, az élvezet, a dicsőség.!
AROO!
